This is image placeholder, edit your page to replace it.
This is image placeholder, edit your page to replace it.

QE: Amerikából Európába

Szinte pillanatok alatt mintegy másfél százalékot gyengült az euró amerikai dolláréhoz viszonyított árfolyama, amikor szeptember 4-én Mario Draghi, az Európai Központ Bank (EKB) elnöke széles körű intézkedéssorozatot jelentett be a kontinens gazdaságának élénkítésére. Először is a bankok által az EKB-tól felvett hitelekre fizetendő, úgynevezett refinanszírozási kamatlábat vitte le történelmi mélypontra, éves (!) 0,05 százalékra.

Mindezt ráadásul megfejelve egy 500 milliárd eurós kötvényvásárlási programmal, melynek segítségével az EKB úgy pumpál pénzt a kontinens gazdaságába, hogy elsősorban vállalati hiteleket tartalmazó értékpapírcsomagokat vásárol. Ezzel kezdetét veszi a már régóta sürgetett, de mostanáig halogatott gazdaságélénkítő monetáris lazítás Európában. Az amerikai gyakorlatból és szakzsargonból átvett QE (azaz Quantitative Easing) programmal beindul az európai pénznyomda, friss pénz kerül a gazdaságba.

Némi optimizmusra ad okot, hogy ez a tengerentúlon, úgy tűnik, többé-kevésbé sikeresen billentette vissza növekedési pályára a világ első számú gazdaságát. Amit egyébként már épp leállítani készülnek. Janet Yellen, a Fed elnöknője a tengerentúli növekedésben kulcsszereplő munkaerőpiac javulását látva (év eleje óta havonta átlagosan több mint 200 ezer új munkahelyet létesítettek) 2015 őszére a kötvényvásárlási program végét és a kamatok emelését sejteti. Utóbbira egyébként a növekvő infláció miatt lesz szükség (a pénznyomtatás egyenes következménye a valuta elértéktelenedése), és a növekvő hozamnak köszönhetően valószínűleg érezhető dollárerősödéssel jár majd. Európában egyelőre nem kell félni az inflációtól, inkább a defláció és az azzal járó gazdasági pangás számít igazi mumusnak. A GDP stagnál, a megelőző három hónapihoz képest a német és az olasz GDP is 0,2-0,2 százalékkal csökkent. Az áremelkedési ütem pedig augusztusban kellemetlenül alacsony szintre, éves 0,3 százalékra mérséklődött – a gazdasági pangással együtt járó defláció rémképét pedig minden bizonnyal tovább erősítette, hogy Draghi az eddigi 0,7 százalékról 0,6 százalékra csökkentette az áremelkedés idei várható ütemét. A pénz, úgy tűnik, mégiscsak boldogít, legalábbis a közgazdasági tankönyvek szerint. A lazítás ortodox és unortodox módozatai a tankönyvek szerint segítik a gazdasági növekedést, és ami befektetői szempontból még fontosabb, ezzel együtt emelik a részvényárfolyamokat. Japán már 2001-ben alkalmazta a zéró kamatláb és az (állam)kötvény-vásárlás kombinációját, és hasonlóképpen tett az amerikai jegybank is a 2007-es pénzügyi válság kirobbanását követően, amikor összesen 1300 milliárd dollárnyi állampapírt vásárolva pumpált pénzt a tengerentúli gazdaság beindításába, mára pedig a részvényindexek új csúcsokra kerültek. A lazítás jótékony hatásai közül kiemelkedő a kamatszint további mérséklődése. A jegybank óriási pluszkereslete ugyanis a kötvényárfolyamok emelkedését, ezáltal a hozamok csökkenését okozza elsősorban a hosszabb futamidőknél, hiszen például egy értékpapírba „csomagolt” vállalati hitelportfólió jó néhány éves hátralévő futamidővel rendelkezik. Az alacsonyabb kamatszint pedig mindenkinek jó: a nemzeti költségvetések olcsóbban finanszírozhatják magukat új államkötvény-kibocsátásokkal (illetve többet költhetnek), a bankok olcsóbb vagy több forráshoz juthatnak, amit aztán hitelek formájában kihelyezhetnek. A vállalatok pénzügyi eredménye szépen javul az olcsóbb hiteleknek köszönhetően, bevételeikből pedig nagyobb részt költhetnek beruházásokra. Már amennyiben csak a hitelköltség szab gátat a cégek vagy a hitelezés növekedésének. Ám a vállalatoknál egyelőre a kereslet hiánya a nagyobbik probléma, a bankok pedig jó adóst találnak keveset. Jürgen Fitschen, a német Deutsche Bank vezérigazgató-helyettese már tavaly azzal kritizálta a hitelezést serkentő központi intézkedéseket, hogy egy pénzintézet elsősorban a hitelképesség alapján kölcsönöz ügyfeleinek, és nem a központi bank nyomására. Kérdéses a monetáris lazítás részvénypiacokra gyakorolt közvetlen hatása is. Elvileg ugyan a csökkenő kamatok felértékelik a részvényeket, hiszen az árfolyamok fundamentális értékét meghatározó módszerek alapja gyakran a jövőbeni pénzáramlások becslése. Nem meglepő, hogy Draghi bejelentésére az európai tőzsdék jelentős emelkedéssel reagáltak. A részvények „fair” értékét meghatározó diszkontráta a jövőbeni kamatszint csökkenésével szintén mérséklődik, a jövőbeni nyereség „mai” (jelen) értéke nő, így a részvény „reális” árfolyama magasabb lesz. Szintén a részvények felértékelődése mellett szóló érv, hogy a nullaközeli (illetve a rövid lejáratú német állampapíroknál ma már egyenesen negatív) kamatszint előbb-utóbb a portfóliók átsúlyozásához vezet. A várható hozam alapján az állampapírokból jelentős tőke vándorolhat át a részvényekbe, ami így magasabb kurzushoz vezet. Ám a monetáris lazítást mindenki – maga a jegybank is – átmeneti eszköznek tekinti, tehát az előzőekben említett logika nem vagy csak részben jelenik meg majd a nagy befektetési és nyugdíjalapok döntéseiben. Ráadásul ami Amerikában viszonylag jól működött, egyáltalán nem biztos, hogy Európában is ugyanúgy megállja a helyét. Először is azért, mert az európai kötvényvásárlás egyelőre nem terjed ki a jelzálogkötvényekre. Márpedig az olcsóbb lakáshitelek nemcsak az adósok életkörülményeit – és ezzel vásárlóerejüket – javítják, de a rengeteg embert foglalkoztató építőiparnak is lökést adhatnának. Másrészt azért, mert Európában a vállalati forrásbevonások 70 százalékát banki hitelekből valósítják meg, a bankhitelek azonban csak részben kötődnek az általános kamatszinthez. Ezzel szemben az USA-ban fordított a helyzet. Ott 70 százalék a vállalati kötvénykibocsátás aránya – a bankhitelek aránya tehát 30 százalék alatti –, amelynek kamata szorosan követi a kincstárjegyét. Harmadrészt a részvényárfolyamok emelkedéséből eredő pozitív jóléti hatás is kisebb az „öreg kontinensen” tekintve, hogy az európai háztartások vagyonának kevesebb mint 10 százaléka fekszik a tőzsdén, míg Amerikában ez az arány több mint 25 százalék. A Deutsche Bank egy elemzése szerint az alacsony kamatszint akár rosszat is tehet: az euróövezet periferiális országaiban az átmeneti könnyebbség miatt a szükséges strukturális reformok ismét halasztást szenvedhetnek.

A hónap alapja – Likviditási alapok

A likviditási alap a befektetési alapok legbiztonságosabb, legmegbízhatóbb fajtája. Legelőnyösebb tulajdonsága, hogy lekötés nélkül a betéti kamatokkal konkuráló, alacsony kockázatú befektetési lehetőséget kínál. Míg egy betét idő előtti feltörésekor elesünk az ígért kamattól, a likviditási alapok visszaváltásakor időarányos hozam realizálható. Tekintettel arra, hogy ezek az alapok kizárólag rövid lejáratú állampapírokba és betéti konstrukciókba fektetnek, magas megtérülést nem lehet velük elérni. Cserébe árfolyamuk lineárisan emelkedik, következésképpen mindig pozitív hozamot, biztos megtérülést nyújtanak. A likviditási alapok értéktartó, értékőrző jellegüknek köszönhetően jellemzően minden portfólióban jelen vannak, hiszen az ezekben elhelyezett likvid állomány bármikor hozzáférhető árfolyamveszteség nélkül, és egyben csökkenti a portfólió kockázatát is.

A forintos STRATOS és Private Banking portfóliókból nélkülözhetetlen QUANTIS Likviditási Alap a rendkívül rövid átlagos hátralévő futamidővel rendelkező állampapír állományán felül változó kamatozású bankbetéteket is tart a portfóliójában. Ezeket a betéti konstrukciókat az ország legnagyobb és legmegbízhatóbb bankjai biztosítják.

Az eurós és dolláros Private Banking portfóliók likvid hányada az Aberdeen, a Franklin Templeton vagy a J.P. Morgan likviditási alapjaival fedhető le hatékonyan, amelyek közül az Aberdeen eurós likviditási alapja az eurós STRATOS befektetésekben is megtalálható.

This is image placeholder, edit your page to replace it.
This is image placeholder, edit your page to replace it.
This is image placeholder, edit your page to replace it.
This is image placeholder, edit your page to replace it.

Jogi nyilatkozat

„A jelen dokumentum a QUANTIS Alpha Zrt. (1036 Budapest, Árpád fejedelem útja 79. V. emelet, felügyeleti engedélyszám: H-EN-III-1037/2012., nyilvántartja a Fővárosi Törvényszék Cégbírósága Cg.01-10-047076 cégjegyzékszámon) által készített reklámanyag. A jelen dokumentum nem tartalmaz befektetési ajánlást és befektetési tanácsadást, hanem a társaság szolgáltatásai iránti érdeklődés felkeltése céljából készült. A dokumentum nem a befektetési elemzés függetlenségének előmozdítását célzó jogi követelményeknek megfelelően készült, és nem vonatkozik rá a befektetési elemzés terjesztését, közzétételét megelőző ügyletkötésre vonatkozó tilalom sem. A dokumentumból származó adatok pontosságáért az adatforrásként megjelölt szervezetek felelősek. A befektetések kockázatosak lehetnek, a jelen dokumentumban szereplő adatok nem elegendők arra, hogy azok alapján bárki befektetési döntést hozzon. Társaságunk az adatok felhasználását szakértő támogatás nélkül nem javasolja, és nem felel a jelen dokumentum alapján meghozott döntések hatásaiért. A dokumentumban szereplő tartalom felhasználásához társaságunk, illetve az adatforrásként megjelölt szervezetek hozzájárulása szükséges. További információ: www.quantisalpha.hu. A társaság felügyeleti hatósága a pénzügyi közvetítőrendszer felügyeletét ellátó jogkörében a Magyar Nemzeti Bank: www.felugyelet.mnb.hu.”

 

Oldalunk cookie-kat ("sütiket") használ. Ezen fájlok információkat szolgáltatnak számunkra a felhasználó oldallátogatási szokásairól, de nem tárolnak személyes információkat. Szolgáltatásaink igénybe vételével Ön beleegyezik a cookie-k használatába További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás